Honlapunk süti (cookie) fájlokat használ, melyeket az Ön gépén tárol a rendszer.
Ezek személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek.
Az oldal használatával Ön beleegyezik a használatukba. További információ itt!
2017. július-augusztus, IV. évfolyam 4. szám
Az aktuális szám tartalmából:
- Pelikánok hazájában – látogatás a Duna-deltában
- Érték a felszín alatt – földikutyák a Kárpát-medencében
- "Agancsos" bogarak
- Borneói ajándék
- Kacsák a föld alatt
- Amikor a pillangók útra kelnek – vándorlepkék és lepkevándorlások
- Észak óriásai
- Meghökkentő békanász – a vízibékák különleges szaporodása
- Medve az úton
- Nagyvárosi ragadozók
- Egy aranyos hörcsög – nem csak a gyerekek kedvence
- Hírcsokor a Magyar Természettudományi Múzeumból
- Hírdzsungel • Hírek a Budapesti Állatkertből • Könyvespolc
Archív kiadvány PDF formátumban:
Pelikánok hazájában
Hasonló lehetett kétszáz esztendeje a magyar mocsárvilág is
A Duna-delta Európa egyik utolsó ősi jellegű természeti területe: csatornákkal szabdalt, végeláthatatlannak tűnő nádrengeteg, megszámlálhatatlanul sok állat otthona.
Valószínűtlenül sok madár repül, lépdel, úszik, amerre néz az ember, többnyire olyan fajok, amelyekkel nálunk is lehet találkozni, csak itt a nagyságrend más. Az igazi ritkaság a pelikán, de a madarászok számára nagy öröm a batlák megpillantása is. A közeli Dobrudzsában pedig olyan madarakkal és hüllőkkel találkozhatunk, amelyek Magyarországon nem élnek.
Érték a felszín alatt
Cikkünkben olvashatnak arról, miképp viselkedik, és miért szorul védelemre a földikutya
Él hazánkban egy kicsiny rágcsáló, amelynek több jellemzője is van, ami miatt méltán nevezhetjük „a hazai állatvilág legizgalmasabb képviselőjének”, miként azt a 19. század végének hazai természettudósai tették. Egyedülálló életmódjának, szokatlanul mozgalmas evolúciós történetének, valamint természetvédelmi helyzetének köszönhetően valóban figyelemre méltó állatcsoportról van szó. A földikutyáról, helyesebben a földikutyákról beszélünk, hiszen több fajuk is él hazánkban. Nem véletlen, hogy ez év tavaszán futótűzként terjedt a hír a zoológusok és természetvédelmi szakemberek között, miszerint földikutyát találtak Pest megyében.
Cikkünkből kiderül az is, hogyan sikerült megtalálni e kisemlős Pest megyei állományát.
Kacsák a föld alatt
Selmeczi Kovács Ádám cikkében egyebek mellett bemutatja a bütykös ásóludak ökológiai jelentőségét is
A hazánkban szórványosan fészkelő, nagyobb vizeinken rendszeresen előforduló bütykös ásólúd a "se nem réce, se nem lúd" társaság jellegzetes képviselője. Bár e tengerparti vízimadárnak több szigetszerű állománya alakult ki a kontinens belsejében, egészen a 20. század végéig Magyarországon ritka átvonulóként volt elkönyvelve. Az addigi szórványos észlelések az utolsó évtizedben feltűnő gyarapodást kezdtek mutatni, s ezzel együtt a megfigyelt egyedszám is erőteljes növekedésnek indult. Hazánkban először 1996-ban fészkelt, állománya azóta emelkedik, ám mivel a 20 párt sem éri el, az ásólúd továbbra is csak színező-elemként értékelhető a hazai fészkelő faunában.
Észak óriásai
Hanga Zoltán bemutatja a jegesmedvék életmódját
Mindenki tudja, hogy a jegesmedvék a sarkvidéken élnek. Tegyük hozzá, hogy az északin, mert ez már nem mindenkinek magától értetődő! Vagyis a jegesmedvéket pingvinekkel együtt ábrázoló fantáziarajzok mindegyike vaskos tévedés, minthogy a pingvinek a déli féltekén élnek, s így a jegesmedvék a természetben sosem találkoznak velük. Találkoznak viszont az északi tájak zord időjárásával, hiszen élőhelyükön akár mínusz 50 °C-ig is süllyedhet a hőmérő higanyszála (persze csak képletesen szólva, mert a higany már előbb megfagy). A jegesmedvék azonban nem esnek kétségbe, hiszen nagyszerűen alkalmazkodtak a csontig hatoló hideghez.
A cikk bemutatja e medvefaj életmódját, s elemzi azt is, miért van negatív hatással a globális felmelegedés a jegesmedvék állományára.
