Archív kiadvány PDF formátumban:
Hódító hódok
Czabán Dávid írása
A hódok különleges módon viszonyulnak élőhelyükhöz. Míg a legtöbb faj alkalmazkodni próbál, addig ezek az állatok a környezetüket változtatják meg saját kedvük szerint. Azt lehet mondani, hogy az ember után a második leginkább tájátalakító faj. Ezen tulajdonságaik miatt mindig is csodálták őket, a kitartás és a szorgalmas munka jelképei lettek. Ám éppen emiatt a szakemberek egy része örül a jelenlétének, míg mások annak örülnének, ha már vadászható volna a hód.
A rejtőzködés életet ment
Paulovkin András írása
Az imádkozó sáska ideje java részében mozdulatlanul pihen, jellemzően a növényzet sűrűjében. Az álcázásban környezethez idomuló színezete nagyban segíti, ami a lárvák esetében vedlésről vedlésre változhat zöldről barnává és fordítva, attól függően, hogy milyen környezet veszi őket körül. Ha rejtőszínük ellenére felfedezik őket, általában futva vagy ugorva igyekeznek eltűnni a ragadozók szeme elől.
Az erdők magányos hercege
Bakó Botond írása
A Kárpát-medencében az eurázsiai hiúz kárpáti alfaja él, bár nem sokon múlott, hogy ő is az európai bölény kárpáti alfajának szomorú sorsára jusson. Az 1930-1940-es években ugyanis szinte teljesen kipusztult a Kárpátokból is. Csak jóval a második világháború befejezése után, az 1980-as évektől kezdett megerősödni az állománya, olyannyira, hogy már nálunk is honos. Sőt, 2019-ben e macskaféle lett az év emlőse!
Különös patás a Himalája vidékéről
Hanga Zoltán írása
A takinok a természetben legtöbbször kisebb 10-20 egyedből álló csoportokban élnek, jóllehet az idősebb hímek esetében előfordul, hogy az idő nagy részét inkább magányosan töltik. Ideiglenesen több csapat is összeverődhet, ilyenkor akár több száz állatot is lehet együtt látni. Nyáron a magasabban fekvő hegyi legelőket látogatják, akár 4500 méteres tengerszint feletti magasságig, a téli hónapokban viszont lejjebb húzódnak az erdős völgyekbe.