A sirályok a madárvilág igen széles körben elterjedt, közismert képviselői. Alkalmazkodóképességük kivételes; bár mindenütt a vízhez, a vizes élőhelyekhez kötődnek, ezek elhelyezkedését tekintve nem válogatósak: ugyanúgy megtalálhatók a forró égtájakon, mint a zord sarkvidéki területeken. A világ több mint 50 sirályfaja közül az európai faunaterületen 35 fordul elő. Ezek között egyaránt találunk bennszülötteket, széles körben elterjedt (akár kozmopolita) fajokat és unikális ritkaságokat. Hazánkban 20 fajukat ismerjük; nem számolva most a korábban szintén sirályfélékhez sorolt, ma már külön családba – a csérfélékhez – tartozó rokonságot, azaz a cséreket és szerkőket. A sirályok életmenetéből fakadóan igen nagy sokféleség jellemző, értve ezt úgy a méretre, mint a tollazati változatosságra. E madarak jellemzően a csoportos életmódot választják, ami egyaránt vonatkozik a fészkelésre (amely több – vagy akár sok – pár összeállása miatt leginkább telepesnek mondható) és a vonulásra, kóborlásra.

Már a XVIII. században is léteztek Európában olyan utazó menazsériák, amelyek városról városra járva mutatták be távoli tájak különleges állatait az egzotikumra éhes közönségnek. Kezdetben persze alig volt bennük néhány állat, sőt, az is megesett, hogy egyetlen, nagy érdeklődésre számot tartó „csudaállat” bemutatása volt az attrakció. A későbbiekben azonban, a beszerzési lehetőségek bővülésével, meg az egyre tőkeerősebbé váló mutatványos vállalkozók anyagi erejének gyarapodása folytán egy-egy állatseregletben akár száznál is több állatot csodálhatott meg a publikum.