2024. január-február, XI. évfolyam 1. szám


Magazinunk most is sok érdekességgel szolgál. Az aktuális szám tartalmából:
  • Közel kétszázezer daru – Katona József írása
  • 25 év a természet szolgálatában – Parrag Tibor írása
  • A szirti sas – dr. Bankovics Attila írása
  • Vesztesek és nyertesek – Selmeczi Kovács Ádám írása
  • Titkos üzenet – hörcsögbőrben – Szatmári Lajos, Sramkó Gábor és Cserkész Tamás írása
  • Kétezren költöznek – Balogh Boglárka írása
  • Mesél a föveny – dr. Hangay György írása
  • Egy púppal, két púppal – Nagy Antal írása
  • Gemenc fejedelme – Wallendums Péter írása
  • Téli álom és valóság – Demjén Zsófia írása
  • Téli séta a Kis-Sárréten – Ezer Ádám írása
  • Gyerek és kutya – Mirtse Áron írása
  • Egy meglepő kedvenc – Fehér Tamás írása
  • A halk szavú énekes – Varga Sándor írása
  • Állandó rovataink:
    Hírek a Budapesti Állatkertből, Hírdzsungel, Nemzetközi Zoo Híradó, Hazai Hírek, Ajánló

Megosztás Facebook megosztás Twitter bejegyzés Pinterest mentés Linkedin megosztás Küldés üzenetben

PDF

Archív kiadvány PDF formátumban:


Közel kétszázezer daru

Katona József írása

Napjainkban a vonuló vízimadarak talán legjelentősebb képviselője a Hortobágyon a daru. A faj a XIX. század második feléig elterjedt fészkelő volt hazánkban, azonban a folyószabályozások és a jelentős élőhely-átalakítások következtében eltűntek a faj költőhelyéül szolgáló kiterjedt, érintetlen, lápos, mocsaras területek, így a költőállomány fokozatosan felmorzsolódott. Ezt követően Magyarország mai területén a XX. század közepéig csak rendszertelenül jelentek meg átvonuló csapatai, mindössze az 1960-70-es években alakultak ki rendszeres gyülekezőhelyei dél-alföldi vizes területeken. Ekkor a Hortobágy térségében még csak véletlenszerűen jelentek meg vonuló csapataik. Az 1980-as évektől kezdve a Hortobágy szerepe egyre inkább előtérbe került a faj vonulását illetően, és alig egy emberöltő alatt az őszi időszakban hosszasan itt időző madarak száma megsokszorozódott, és napjainkban jócskán meghaladja a 100 000 példányt!

Megosztás Facebook megosztás Twitter bejegyzés Pinterest mentés Linkedin megosztás Küldés üzenetben


A szirti sas

dr. Bankovics Attila írása

A szirti sas az északi félteke madara, holarktikus elterjedésű, azaz az areája mind Eurázsia, mind Észak-Amerika mérsékelt övi és boreális zónája. Eurázsia mérsékelt övi területén – a palearktikumban – főleg a magashegyi övezetekben él, transzkontinentális elterjedésű, azaz az Atlanti-óceán partvidékétől (Skócia) egészen a Csendes-óceán partján húzódó hegyláncokig megtalálható. A Kamcsatka-félszigeten is költ. Ez utóbbi populáció mintegy átmenetet képez az Észak-Amerikában (nearktikum) élő alfajjal.

Megosztás Facebook megosztás Twitter bejegyzés Pinterest mentés Linkedin megosztás Küldés üzenetben


Vesztesek és nyertesek

Selmeczi Kovács Ádám írása

A Földön élő több mint tízezer madárfaj jelentős része bizonyos időközönként elmozdul eredeti élőhelyéről, azaz kóborol, vagy rövid, illetve akár extrém hosszú távon, kontinenseket átívelően vonul. Ez persze nem új keletű dolog, ám az igen, hogy az évmilliók alatt kialakult természeti rendszer minek köszönhetően és milyen sebességgel változik. Ma már tagadhatatlan – még ha egyes elemeiben vita tárgyát képezi is – az ember sokrétű hatása e folyamatban.
A ma élő madárfajok olyan ősök leszármazottai, amelyekre jelentősen hatottak az éghajlatváltozások. Azonban ezek sebessége és mélysége teljesen eltérő volt a mai állapotokhoz képest. A legtöbb nehezen tolerálható hatás a fajok vándorlását és szaporodását érinti.

Megosztás Facebook megosztás Twitter bejegyzés Pinterest mentés Linkedin megosztás Küldés üzenetben


Titkos üzenet - hörcsögbőrben - Állatvilág magazin

Titkos üzenet - hörcsögbőrben

Szatmári Lajos, Sramkó Gábor és Cserkész Tamás írása

Bacsó Péter A tanú című abszurd filmklasszikusában a kommunista államhatalom békaemberek számára „ürgebőrbe varrt titkos üzenetek” átadásával vádolja a főhőst és kegyvesztett barátját. A történet szerint valóban kapcsolatba kerül a két szereplő a „gát legnagyobb ellenségével, az ürgével”, de az ellenük való hathatós védekezés filmbéli bemutatása során hőseink valójában mezei hörcsögöt vágnak alaposan kupán. Bizony a film 1969-es forgatása óta sok víz lefolyt a Dunán, és azóta sem a közönséges ürge, sem a mezei hörcsög nem tartozik a gátak legnagyobb ellenségei közé. Éppen ellenkezőleg, természetvédelmi oltalomra szorulnak. Ebben a cikkben ezért áttekintjük a legújabb természetvédelmi és tudományos eredményeket a mezei hörcsöggel kapcsolatban, különös tekintettel az állat teljes örökítőanyagában – a teljes genomban – kódolt, hörcsögbőrbe „varrt” üzenetre.

GRASSLAND-HU
A teljes cikk letölthető:  titkos-uzenet-horcsogborben.pdf
Megosztás Facebook megosztás Twitter bejegyzés Pinterest mentés Linkedin megosztás Küldés üzenetben


Kétezren költöznek

Balogh Boglárka írása

A dél-afrikai központú nonprofit szervezet, az African Parks kétezer, déli fehér orrszarvú természetbe való visszaengedését tervezi, miután 2023 szeptemberében megvásárolta a világ legnagyobb, fogságban tenyésztett orrszarvúállományát.
A Föld orrszarvúinak csaknem 80 százaléka él a Dél-afrikai Köztársaság területén, nem csoda, hogy az ország a tülkökért folytatott orvvadászat gócpontja.
A XX. század elején az afrikai rinocérosz két fajának populációja még közel egymillió egyedet is kitehetett, azonban ez a szám hatvan év alatt hatalmasat zuhant. Mindössze 65 ezer orrszarvú maradt a fekete kontinensen, többek között a gyarmatosítók arroganciájának köszönhetően, akik ezresével ölték az állatokat sportvadászati célból, illetve azért, hogy mezőgazdasági területekhez juthassanak. Csak 1946–48 között egyetlenegy kenyai vadászcsapat több mint ezer rinocérosszal végzett! A legális sportvadászat mellett azonban egy jóval veszélyesebb tendencia is kialakulóban volt: megjelentek ugyanis az orvvadászok.

Megosztás Facebook megosztás Twitter bejegyzés Pinterest mentés Linkedin megosztás Küldés üzenetben


Egy púppal, két púppal

Nagy Antal írása

A tevefélék a legnépszerűbb és legismertebb állatkerti patások közé tartoznak. A nagyobb méretű fajok hatalmas termetükkel és jól ismert púpjaikkal, a kisebbek pedig érdekes életmódjukkal és a háziasított fajok esetében gyakran szelíd viselkedésükkel hívják fel magukra a nagyközönség figyelmét.
A párosujjú patások közé tartozó tevefélék legelső ősei mintegy 40-50 millió éve, az eocén korban jelentek meg. A család Észak-Amerikában alakult ki, innen népesítették be a többi kontinenst, majd az őshazájukból kihaltak.

Megosztás Facebook megosztás Twitter bejegyzés Pinterest mentés Linkedin megosztás Küldés üzenetben


Gemenc fejedelme

Wallendums Péter írása

A Hungarikum Bizottság 2017. december 6-án – a csíksomlyói pünkösdi búcsúval, a Magyar népmesék rajzfilmsorozattal, a vert csipkével egyidejűleg – a kiemelkedő nemzeti értékek közé felvette a gemenci gímszarvast, amely ennek köszönhetően bekerült a Magyar Értéktárba. De hol van egyáltalán Gemenc? És mit kell tudni a világhírű nagyvadállomány kivételes természeti adottságú élőhelyéről? A lehetetlenre vállalkozva megpróbálunk egyetlen cikkben választ adni a kérdésekre.

Megosztás Facebook megosztás Twitter bejegyzés Pinterest mentés Linkedin megosztás Küldés üzenetben