Honlapunk süti (cookie) fájlokat használ, melyeket az Ön gépén tárol a rendszer.
Ezek személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek.
Az oldal használatával Ön beleegyezik a használatukba. További információ itt!

2022. szeptember-október, IX. évfolyam 5. szám


Megjelent a magazin
2022. szeptember-októberi száma!

Magazinunk most is sok érdekességgel szolgál. Az aktuális szám tartalmából:
  • „A tündérek marhái” – Wallendums Péter írása
  • Veszélyben a vadmacskák – Bakó Botond írása
  • Utazás Norvégia végvidékeire – Dr. Bankovics Attila írása
  • A levegő igazi urai – Selmeczi Kovács Ádám írása
  • Titkok és talányok – Dr. Hangay György írása
  • Az éjszaka ékszerei – Dr. Korsós Zoltán írása
  • Ritka találkozás – Lakatos Krisztián írása
  • Amerikából érkezett – Lanszki József és Cserkész Tamás írása
  • Szabadnak születtek, szabadon élnek – Fuchs Adrienn írása
  • Örökifjú teknősök – Betlehem Ildikó írása
  • Aki a parlagfüvet szereti… – Demjén Zsófia írása
  • Flamingók az állatkertben – Nagy Antal írása
  • Kártevő és kedvenc – Fehér Tamás írása
  • Kedves keverékek – Kovács Zsolt írása
  • Egy elegáns papagáj – Varga Sándor írása
  • Állandó rovataink:
    Hírek a Budapesti Állatkertből, Hírdzsungel, Nemzetközi Zoo Híradó, Hazai Hírek, Ajánló

Facebook megosztás Twitter megosztás Megosztás üzenetben

PDF

Archív kiadvány PDF formátumban: allatvilag-2022-5.pdf


Veszélyben a vadmacskák

Bakó Botond írása

A vadmacska magyarországi állapotát jól mutatja az Európai Uniónak benyújtott, az Élőhelyvédelmi Irányelv 17. cikkelye szerinti országjelentés legutóbbi anyaga. Ebben a faj hazai elterjedése, illetve populációi és élőhelyei kedvezőtlen és nem megfelelő minősítést kaptak, míg a jövőbeni kilátásai szintén kedvezőtlen, illetve rossz besorolás alá estek. Egy szónak is száz a vége, mindez azt jelenti, hogy hazai vadmacskáink jövője igencsak aggasztónak tűnik.

Facebook megosztás Twitter megosztás Megosztás üzenetben


A levegő igazi urai

Selmeczi Kovács Ádám írása

A lég urainak számos madarat tartanak, legfőképp nagy testű ragadozókat, például sasokat és sólymokat. A sarlósfecskék vélhetőleg – a laikusok szemében – a legkevésbé sem tűnnek e megnevezés várományosainak, holott ők valóban a levegőben élnek. A sarlósfecskéket önálló rendszertani csoportba sorolják, és csak magyar nevük alapján hihető, hogy van közük a fecskékhez. A valóság ezzel szemben az, hogy – némi alkati hasonlóságtól eltekintve – csupán az életmódból adódik egyezés a két csoport között, köszönhetően az ún. konvergens evolúciónak. A sarlósfecskék önálló rendbe (Apodiformes) tartozó madarak, családjukba közel száz faj tartozik. Az európai faunaterület, pontosabban az azt magába foglaló Nyugat-Palearktisz régió madárvilágában alig tíz fajuk fordul elő. Hazánkban ebből három ismert, amelyek közül két faj több-kevesebb rendszerességgel költ is.

Facebook megosztás Twitter megosztás Megosztás üzenetben


Titkok és talányok

Dr. Hangay György írása

Néha egy egészen különös állatot is partra mos a tenger: óriási, henger alakú, világosszürke foltos, rózsaszínű testet mintegy öt-hat méter hosszú, kinyújtott végtagokkal. Ilyenkor kétségtelen, hogy a leghatalmasabb fejlábúnak, az óriáskalmárnak (Architeuthisdux) maradványaival találkoztunk. Elhamarkodott vélemény, hogy egy ekkora állatnak nem lehet ellensége. A partra vetett példányokat megvizsgálva ugyanis gyakran felfedezhetjük a víz alatti küzdelem nyomait: a testükön tátongó lyukakat, amelyeket minden valószínűség szerint az ámbráscet félelmetes fogsora okozhatott – sőt, talán még néhány cápaharapást is. A harapások alapján feltételezhető, hogy ezek a jó étvágyú ragadozók is veszélyt jelentenek a kalmárra. Ám, hogy az óriáskalmár és a cápa találkozása miképp zajlik, azt ma még csak találgathatjuk.

Facebook megosztás Twitter megosztás Megosztás üzenetben


Amerikából érkezett

Lanszki József és Cserkész Tamás írása

Az amerikai nyércet értékes prémjéért százötven éve tenyésztik. A prémtermelő farmokról kiszökött, a mesterséges szelekció miatt a vadon élő egyedekhez képest nagyobb testű amerikai nyércek az eredeti elterjedési területen is okoznak természetvédelmi problémát.

Az első amerikai nyérceket 1920-ban hozták Európába, prémtermelési céllal. Bár első példányai már az 1920-as években megszöktek skandináviai farmokról, egészen az 1950-es évekig nem következett be állományrobbanás. Finnországban és Norvégiában az ’50-es évtized elejéig még szűk elterjedésű faj volt, harminc esztendővel később viszont országos szinten gyakorivá vált. Főként Skandinávia irányából terjeszkedik dél felé, valamint Oroszország felől nyugati irányban. Jelenleg még elsősorban Európa északabbra eső területein elterjedtebb. A hazánkkal szomszédos országokban is előfordul, Szlovákiában stabil állománya él.

Facebook megosztás Twitter megosztás Megosztás üzenetben


Örökifjú teknősök

Betlehem Ildikó írása

A halál elkerülhetetlen, de az öregedés nem feltétlenül – legalábbis egyes állatfajok esetében.
Úgy tűnik, hogy különösen a fogságban élő, a stressz és a táplálékkeresés nehézségeitől megkímélt egyedek talán egyáltalán nem is öregednek! Már régebbi, a teknősök biológiájával kapcsolatos kutatások is feltárták, hogy e hüllők képesek gyorsan elpusztítani szervezetükben a sérült sejteket, és ellenállnak a sejtosztódás során idővel felhalmozódó DNS-károsodásnak, és mindez megvédi az egyedeket még akkor is, amikor extrém öregkorba lépnek. (Idén töltötte be 190. évét Jonathan, egy Seychelle-szigeteki óriásteknős [Aldabrachelysgiganteahololissa] – ezzel ő a valaha élt legidősebb teknős és egyben a legidősebb feljegyzett szárazföldi állat.) Az új kutatásokból kiderül, hogy egyes teknősfajoknál az életkor nem növeli a halálozás kockázatát.

Facebook megosztás Twitter megosztás Megosztás üzenetben


Flamingók az állatkertben

Nagy Antal írása

A világon elsőként a bécsi Schönbrunn Zoo mutatott be flamingót, egészen pontosan karibi flamingót (Phoenicopterusruber): a madár 1759–1760 között volt az állatkert lakója. Az intézmény első rózsás flamingójának megérkezésére egészen 1832-ig kellett várni. A kezdeti két példány elpusztulását követően nem csupán Bécsben folytatták az állatkerti flamingótartást, hanem a világ más tájain sorra nyíló újabb intézmények is egymás után vágtak bele e különleges madarak bemutatásába. Magyarországon jelen sorok írásakor négy állatkertben gondoznak rózsás flamingókat, tenyészteni azonban ez idáig kizárólag a Fővárosi Állat-és Növénykertben sikerült őket. A Budapesti Állatkertben látható Európa második legnagyobb és egyben egyik legjobban szaporodó állatkerti rózsásflamingó-csapata, amely jelen pillanatban 178 példányt számlál. Az idei évben 27 fióka kelt ki a tojásból, akik magazinunk aktuális lapszámának megjelenése idején meg könnyen megkülönböztethetők szüleiktől szürkésfehér tollruhájuk miatt.

Facebook megosztás Twitter megosztás Megosztás üzenetben