Honlapunk süti (cookie) fájlokat használ, melyeket az Ön gépén tárol a rendszer.
Ezek személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek.
Az oldal használatával Ön beleegyezik a használatukba. További információ itt!

Megjelent a magazin
2022. január-februári száma!

Magazinunk most is sok érdekességgel szolgál. Az aktuális szám tartalmából:
  • Temérdek tollas tanyája volt - A Péteri-tómadárvilága - Bankovics Attila írása
  • Vámpírok vacsorája – Betlehem Ildikó írása
  • Bülbülök és flamingók - Selmeczi Kovács Ádám írása
  • Harc a koalákért - Dr. Hangay György írása
  • Etessük vagy ne? - Fuchs Adrienn írása
  • XXL-es páciensek – Dr. Sós Endre írása
  • Dudich Endre életútja - Dr. Vig Károly és Dr. Korsós Zoltán írása
  • Idegen állatok hazai földön - Sánta Ákos írása
  • Megjelent a medve – Patkó László és Thalmayer Tímea írása
  • (Érték)mentés másképp – Dr. Németh Attila és Dr. Csorba Gábor írása
  • Békák a lombok között és a terráriumban – Fehér Tamás írása
  • Háborúk és hadi kutyák - Dr. Tóth Zsigmond írása
  • Egy családcentrikus díszmadár - Varga Sándor írása
  • A Budapesti Állatkert Hírei, Hírdzsungel, Hazai Hírek, Nemzetközi Zoo Híradó

Facebook megosztás Twitter megosztás Megosztás üzenetben

Az aktuális szám tartalmából


Vámpírok vacsorája

Betlehem Ildikó írása

A rőt vérszopó denevérek - különösen a nőstények - társas lények. Gyakran felöklendezik az ételt, hogy megetessék a vadászatban sikertelenebb társaikat. Sőt, az emberhez hasonlóan "barátaik" is vannak, akik mellett például szívesen pihennek.
Az Ohio State University viselkedésökológus munkatársai arra keresték a választ, hogy meddig terjed ez a barátság, és ez miképpen befolyásolja a táplálékszerzést. Más állatokhoz - például a főemlősökhöz vagy a madarakhoz képest- a denevérek megfigyelése nehezebb feladat. Általában fák üregeiben és barlangokban élnek, rejteküket pedig csak néhány órára, éjszaka hagyják el. Viselkedésük kutatása azonban több okból is fontos. Az egyik ezek közül, hogy a denevérek veszettséget terjeszthetnek, és a fő táplálékukat adó szarvasmarhákat megfertőzhetik e vírussal.

Facebook megosztás Twitter megosztás Megosztás üzenetben


XXL-es páciensek

Dr. Sós Endre írása

Kevés állatorvosnak adatik meg, hogy igazán nagy méretű állatokkal dolgozhasson, sőt már az is kérdés lehet, hogy mely fajokat soroljunk ide. Ebben az írásban leszűkítem ezt a kört három növényevőre: az elefántra, az orrszarvúra és a zsiráfra.Mindhármuknál elmondható, hogy már csak a nagy méret önmagában is kihívást jelent, mert egy ekkora testet nem könnyű mozgatni mondjuk egy altatás során, amikor az állat teste elernyed, és nem feltétlenül olyan irányba hajlik vagy helyeződik, ahogyan mi szeretnénk a vizsgálathoz vagy az anesztézia biztonsága érdekében.

Facebook megosztás Twitter megosztás Megosztás üzenetben


Megjelent a medve

Patkó László és Thalmayer Tímea írása

A barna medve Európa legnagyobb szárazföldi ragadozója, testtömege átlagosan 300 kg. A 14-15. században még az egész kontinensen megtalálható volt, de később Európa jelentős részéről kiszorult, ma az egyik legnagyobb állománya a Kárpátokban található. Európában számuk 16-17 ezerre tehető. A mai Magyarország területéről viszonylag korán visszaszorult, körülbelül az 1900-as évek elejére már csak szórványos észlelései fordultak elő a fajnak. Ennek oka volt részben az intenzívebbé váló gazdálkodás, valamint a tűzzel-vassal történő irtás, hiszen a mezőgazdaság kártevője mellett az emberi életre veszélyes dúvadnak is tekintették.

Facebook megosztás Twitter megosztás Megosztás üzenetben


(Érték)mentés másként

Dr. Németh Attila és Dr. Csorba Gábor írása

Mivel a felszínen földikutyával találkozni aligha lehet, így nem meglepő, hogy a hétköznapi ember számára a földikutyák meglehetősen rejtélyesek. De ezek a talajlakó rágcsálók a kutatók számára is bőven tartogatnak még titkokat. A rendszertani viszonyaik például a mai napig sem tisztázottak, így a fajok pontos száma sem ismert. A hazánkban élő földikutyák kapcsán is, a legutóbbi időkig kérdéses volt, hogy vajon egy széles elterjedésű, az egész Balkánon megtalálható (sőt sok helyen kimondottan gyakorinak mondható) fajhoz tartoznak-e, vagy pedig kizárólag a Kárpát-medencében honos, kis elterjedési területű, önálló földikutyafajokról van szó? Az elmúlt közel két évtized hazai kutatásai válaszolták meg a kérdést, és kiderült, hogy a földikutyáknak a Kárpát-medencében öt, genetikailag egyedi, és a világon sehol máshol elő nem forduló formája alakult ki.

Facebook megosztás Twitter megosztás Megosztás üzenetben


Békák a lombok között és a terráriumban

Fehér Tamás írása

A terráriumokban gondozott levelibéka fajok a nappalt falevél, faág, netán farepedés védelmében töltik. Lábukat szorosan maguk mellé helyezik, színük ilyenkor inkább fakó, alkalmazkodva a rejtekhelyük színéhez. A száraz, vagy szárazabb évszakot nyugalomban vészelik át,  keveset mozognak , és alig táplálkoznak. A számukra kedvezőtlen periódust igyekeznek egy nedvesebb, párásabb környezetet felkeresve átvészelni. Az évszakos periodicitást célszerű a terráriumi tartásnál is figyelembe kell venni. Gyakori probléma, különösen a még tapasztalatlan hobbistáknál, hogy pánikba esnek, amikor kedvencük a téli hűvösebb, fényszegény időszakban nem táplálkozik, a terrárium egy sarkába kucorodva, színét vesztve napokig nem mozdul.

Facebook megosztás Twitter megosztás Megosztás üzenetben