Honlapunk süti (cookie) fájlokat használ, melyeket az Ön gépén tárol a rendszer.
Ezek személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek.
Az oldal használatával Ön beleegyezik a használatukba. További információ itt!

Róluk szinte semmit sem tudunk


Kovács Zsolt írása

A mai napig nem tisztázott, milyen vadászkutyái lehettek az ősmagyaroknak. Az azonban valószínűsíthető, hogy a népvándorlás során és közvetlenül utána e fajták száma kiegészült, mások eltűntek, esetleg kereszteződtek.Feltehető, hogy kezdetben csak szánhúzó és vadászkutyák lehettek, hiszen ekkor még őseink gyűjtögető, halász és gyalogvadász életmódot folytattak. Standeisky Andor szerint e kutyák valószínűleg a mai lajkák ősei, az úgynevezett őslajkák voltak. Ám amint elődeink áttértek a lovas, állattenyésztő életmódra, már más típusú vadászkutyák is szükségessé váltak. Méghozzá olyan, hosszabb lábú ebek, amelyek a lovak mellett futva követték a vadászokat. Szintén Standeisky feltételezi, hogy a kutya szó a gyalogvadász kutyákat jelölte, míg az eb a lovas vadászokat követte, s vélhetően egy ősi kopófajta lehetett – igaz, más vélemények szerint a kutya szó csak a 18. században alakult ki, addig az eb elnevezés volt használatos.